Négy nem túl könnyű dolog, amit tehetünk a Bolygó megmentése érdekében

Donella Meadows, A növekedés határai c. könyv egyik szerzője, 1990 júniusában írta az alább következő sorokat. De akár ma is írhatta volna őket: gondolatai és tanácsai semmit nem vesztettek érvényességükből...

Csodálatos, hogy mennyit beszélünk manapság arról, hogy mennyi mindent tehetünk a Bolygó megmentése érdekében. Nagyon jó látni azt a rengeteg energiát, amit az újrahasznosításra, energiatakarékos égők használatára vagy az esőerdők megmentéséért szervezett adománygyűjtő rendezvényekre fordítunk. Sokat számítana, ha mindannyian megtennénk 50 egyszerű dolgot a Bolygó megmentése érdekében.

De nem lenne elég. A Bolygó - vagy pontosabban fogalmazva az emberi civilizáció és a természeti rendszerek, amelyek társadalmunk létét lehetővé teszik - megmentéséhez azonban ezeknél a könnyű tetteknél és változtatásoknál többre van szükség.

A természet azonban sokkal fontosabb, mint bármilyen életmód. Ha tényleg érdekel minket megmentése, és ezen keresztül saját magunk megmentése, akkor van pár nem annyira egyszerű dolog, amit megtehetünk és meg is kellene tennünk.

A népességnövekedéssel kapcsolatban: Egyéni szinten megállhatunk kettő vagy egy gyereknél, vagy választhatjuk azt, hogy nem lesz saját gyerekünk - és megtanuljuk mások gyermekeit szeretni. Kormányzati szinten megadhatjuk minden párnak azt a tudást és eszközöket, amivel eldönthetik és szabályozhatják azt, hogy hány gyermekük legyen. Ezek után őszintén és világosan el kell magyarázni nekik, hogy miért legyen maximum két gyermekük. [...]

A kapzsisággal kapcsolatban: Egyéni szinten meg kell határoznunk, hogy mit jelent számunkra az "elegendő", amit aztán meg kell, hogy valósítsunk életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy nélkülöznünk kell, vagy mindent ki kell húznunk a konnektorból és visszatérnünk egy korábbi században jellemző életmódhoz. Azt jelenti, hogy ki kell kapcsolnunk azokat az egyfolytában érkező reklámokat és üzeneteket, melyek szerint addig nem vagyunk megfelelőek és elég jók, amíg meg nem veszünk bizonyos termékeket. Azt is jelenti, hogy magabiztosnak és elegendőnek érezzük magunkat hulladékhegyek produkálása és cuccok felhalmozása nélkül is. És még azt is jelenti, hogy felfedezzük, miről szól az élet a dolgok felhalmozásán túl, hogy az igazi megelégedettséget választjuk az ész nélküli birtoklás által nyújtott üres elégedettség helyett.

Kormányzati szinten a kapzsiság visszafogása azt jelenti, hogy a fejlődést az emberi jól-lét, és nem a nemzeti össztermék (GDP) növekedésével azonosítjuk. Olyan adózási, hitel, beruházási és költségvetési politikát jelent, amelyek célja, hogy igazi igényeket elégítsenek ki, ne csupán a folytonos, de emberi jól-létet nem növelő növekedést szolgáljanak. Minden olyan intézkedés megszüntetését is jelenti, melyek célja az, hogy a gazdagokat tegye még gazdagabbá vagy az, hogy elhitessék velünk, hogy célunk a gazdagodás, nem pedig a "jobbulás".

Az igazságosság kapcsán: Mindannyian tudjuk, hogy addig nem lesz béke, nem élhetünk harmóniában a természettel és nem lehetünk büszkék kollektív énünkre, amíg bárki szegénységben él.

Személyes szinten, amit tehetünk az igazságosság érdekében, hogy törődünk egy emberrel, akinek erre szüksége van. Addig, amíg elérjük, hogy ez az ember tudjon magáról gondoskodni, és nem lekezelően, hanem szeretettel bánunk vele.

Kormányzati szinten pedig dolgozni kell azoknak az akadályoknak a felszámolásán, amelyek az emberek és országok önellátásra törekvésének útjában állnak. Nagyon sok lehetőség van erre! Hogy csak néhányat említsünk: igazán egyenlő oktatási lehetőségek biztosítása, a megbénító adósságok eltörlése, annak biztosítása, hogy az elérhető kölcsönök a fenntartható termelékenység, a méltányos kereskedelem és a technológiák hozzáférhetőségét segítsék elő.

Az ökoszisztémák megőrzése kapcsán: Mindannyian gondozhatunk egy darabka földterületet. Széppé tehetünk (veszélyes vegyszerek használata nélkül) egy udvart vagy egy környékbeli parkot. Visszaállíthatjuk a talaj termőképességét egy gazdaságban vagy olyan termelőtől vásárolhatunk, aki ezt teszi. Gondozhatunk egy nagyobb területet és elérhetjük, hogy örökre védetté váljon. Támogathatunk is akár egy földalapot vagy természetvédelmi területet, és így mások fognak a földről a nevünkben gondoskodni.

Állampolgárként küzdhetünk és kiállhatunk azért, hogy a kormányok olyan földkezelési rendszert hozzanak létre, amely egyértelműen megvédi a termőföldet és a természeti területeket vagy vadvilágot; alakítsanak ki parkokat, amelyek létrehozásának célja a természetvédelem, nem pedig valamilyen üzleti szempont; úgy gondoskodjanak a nemzet földterületéről, hogy annak állapota és erőforrásai ne sérüljenek; valamint biztosítsák, hogy legyenek olyan oktatási és kapcsolódó szolgáltatások, amelyek segítségével mindenki megtanulja, hogy megőrizze és ápolja, ne pedig kizsákmányolja a földet.

Ha általánosságban, jóakarattal beszélünk ezekről a dolgokról, mindez lehetetlennek tűnhet. Ha azonban azzal a tudattal, hogy problémáinkat végérvényesen meg szeretnénk oldani, egyértelművé válik, hogy ezek jelentik a megoldást. Változást jelentenek, de nem áldozatot. És ebben az összefüggésben az egyszerű "földet megvédő" tettek - a szelektív gyűjtés, az energiamegtakarítás, a levélszemét vagy a műanyag zacskók visszautasítása - is a megfelelő helyükre kerülnek mint logikus, mindennapi, hasznos tettek, melyek részei egy nagyobb átfogó, közös és mély elköteleződésnek, hogy megvédjük és tiszteljük a természetet, mely mindannyiunk létét lehetővé teszi.

Fordítás: Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. márciusi (105.) számában.

Forrás: http://donellameadows.org/archives/four-not-so-easy-things-you-can-do-to-save-the-planet/

Képek forrása: Vadovics Edina

Kapcsolódó cikkeink:

Kislábnyomos elmélet és gyakorlat

Egy projektben meghatározták a klímaváltozás visszafordításának leghatékonyabb módszereit