20 000 tudós a világ minden tájáról sürgeti, hogy változtassunk - változtatunk?!

26 évvel ezelőtt, 1992-ben adtak ki tudósok először figyelmeztetést az emberiségnek. Akkor 1700 független tudós, köztük az akkor élő Nobel-díjasok többsége, aláírta a felhívást, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy alapvető változásra van szükség abban, ahogy az emberiség a bolygót és a bolygón lévő életet, élőlényeket gondozza. A szerzők, köztük három magyar tudós, Erdős Pál, Kornai János és Szentágothai János, attól tartottak, hogy az emberiség túlterheli a Föld ökoszisztémáit, és már 1992-ben arra figyelmeztettek, hogy vészesen közelítünk ahhoz, hogy átlépjük az ökológiai határokat.

Ha ez bekövetkezik, a bioszféra visszafordíthatatlanul sérül, és nem tudja tovább támogatni az emberi élet jelenlegi formáját. A tudósok ezért arra szólítottak fel, hogy stabilizáljuk a népességet, csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását, váltsuk ki a fosszilis erőforrásokat, csökkentsük az erdők irtását, valamint állítsuk meg a biodiverzitás csökkenését.

Az első figyelmeztetés kiadásának 25. évfordulóján, 2017 végén, ha visszatekintünk a felhívás óta eltelt évekre és értékeljük, hogy hogyan reagált az emberiség a felhívásban foglaltakra, megállapíthatjuk, hogy 1992 óta, az ózonréteg stabilizálásán kívül egy területen sem sikerült megoldanunk a problémákat. Sőt, legtöbbjük azóta riasztó mértékben súlyosbodott. Különösen aggasztó a fosszilis erőforrások elégetése, valamint a kérődző állatok legeltetése kapcsán keletkező üvegházhatású gázok mennyisége és az ennek eredményeként kialakuló, potenciálisan katasztrofális mértéket öltő klímaváltozás veszélye. Továbbá elindítottuk bolygónkon a 6. fajkipusztulási hullámot, amelynek következtében a század végére kihalhat vagy a kihalás szélére sodródhat számos élőlény.

Mindez arra késztetett több mint 15 000 tudóst - akikhez további közel 5 000 csatlakozott később -, hogy egy második figyelmeztetést adjon az emberiség számára. Már maga a tény, hogy közel 20 000 tudós egyetért, és a nevét adja egy tudományos cikkhez példa nélküli, és nem szabadna, hogy a döntéshozók és az állampolgárok figyelmen kívül hagyják.

Saját és gyermekeink jövőjét veszélyeztetjük azzal, hogy nem szabunk gátat és határokat nagymértékű - de ugyanakkor földrajzilag és demográfiailag igen egyenlőtlen - fogyasztásunknak, és nem akarjuk elismerni, hogy sok ökológiai és társadalmi probléma egyik fő előidézője a folyamatos népességnövekedés. 

Mivel a legtöbb politikai vezető reagál a társadalmi nyomásra, a tudósoknak, a médiának, és az állampolgároknak is ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy haladéktalanul cselekedjenek. A cselekvés erkölcsi kötelességünk a jelen és jövő generációk, valamint az élet egyéb formáinak megóvása érdekében is.

Az ózonréteget pusztító anyagok kibocsátásának gyors és hatékony csökkentése jól példázza, hogy ha megvan az akarat, egyetértés, és ezek eredményeként az egyértelmű, határozott cselekvés, akkor lehetséges a pozitív változás. Értünk el változást az éhezés megszüntetése, valamint a népességnövekedés megfékezése terén is, elsősorban azzal, hogy a lányok és nők oktatását támogattuk. Pozitív változások történtek a megújuló energia iparban is, biztató nagymértékű növekedése. 1992 óta sokat tanultunk, de a környezetvédelmi politika, emberi viselkedésben szükséges változások és a globális egyenlőtlenség enyhítése terén még közel sem kielégítőek az eredmények.

Rengeteg mindent lehetne és kellene tenni, a megoldások, technológiai szempontból is, már most szinte teljes mértékben rendelkezésre állnak, csak elhatározás és egyetértés kellene a megvalósításukhoz. És hogy mi mit tehetnék úgy, hogy ezek a problémák és kihívások sokszor megfoghatatlannak és túl nagynak tűnnek "kis életünk" tükrében...? A Kislábnyom hírlevél pont abban igyekszik segíteni, hogy lefordítsuk ezeket mindennapi életünkre, és a szükséges változáshoz inspirációt és segítséget adjunk, olyanokat, amiket már MA elkezdhetünk megvalósítani, például:

• csökkentsük a hús arányát étkezésünkben: készítsünk már MA húsmentes, szezonális összetevőkből álló vacsorát a Kislábnyom szerzőcsapatának bevált receptjeit (is) használva;
• szakadjunk el a képernyőktől már MA is: találjunk ki képernyő-mentes, természetközeli elfoglaltságot gyermekeinknek és magunknak, például menjünk kirándulni;
• keressünk és használjunk természetes gyógymódot az influenzára;
• menjünk el a Holnap című film vetítésére febr. 14-én és vegyünk részt aktívan a fenntartható jövő tervezésében és megvalósításában;
• népszerűsítsük mindennapi tetteinkben, viselkedésünkkel a zöld életmódot - ez nőies ÉS férfias is;
• terjesszük a Kislábnyom hírlevelet :)

Nem az a lényeg, hogy mennyire nagy dolgot teszünk, hanem az, hogy már MA elkezdjük tenni, egyre többet tegyünk, és ne adjuk fel, bármennyire kevéssé is támogat minket esetleg és jelenleg környezetünk.